Te le tudod csendesíteni az egódat? Tudsz minden percben önzetlenül cselekedni és élni? Az Ísrvara pranidhána szerint csak így érdemes. Elmondom, miért.
Szerintem a legnehezebb dolog az életben az egónk lecsendesítése. Te próbáltad már? Próbáltál már úgy gondolkodni, cselekedni, hogy te nem voltál benne? Tudom, nehezet kérdezek, és még nehezebb ennek a megvalósítása. Hiszen hogyan éljünk úgy, hogy ott sem vagyunk, igaz? Mielőtt gyors menekülőre fognád, engedd meg, hogy segítsek megérteni a fentieket. Az Ísvara pranidhána lényegéről van szó.
Mit jelent az Ísvara Pranidhána?
Az Ísvara pranidhána valami olyasmit jelent, hogy Istennel való egyesülés. Igen, hasonló a Nirvanahoz (nem Curt Kobainre gondolok most), annyi különbséggel, hogy ehhez nem „kell meghalni”. Istenhez, az enyémhez, a tiédhez – ki miben/kiben hisz – tanít meg Patandzsali 8 lépcsőjének ez az apró foka közelebb kerülni. Bár még mindig csak a második lépcsőn állunk, ezzel akár át is ugorhatjuk a maradék hatot. Ha ugyanis sikerül úgy elengedned az egódat a mindennapjaidból, ahogyan azt az igazán nagy jógik teszik, mindent elérsz, ami az életben fontos. De vajon mi a fontos?
Mi a fontos az életben az Ísvara Pranidhána szerint?
Az önzetlen, önérdek nélküli élet, a nem magunkra irányuló cselekvések, tettek. Leírni könnyebb, mint akár elmagyarázni is, de nagyon igyekszem érthetővé tenni.
A jóga tanai szerint a földi élet csupán illúzió. Az, amit látunk, tapasztalunk magunk körül csupán egy feladathalmaz, egy olyan „teendő-dömping”, amelynek egy célja van: fejlődni általa.
Az a sok minden, amit nehézségként élsz meg az életedben, arra szolgál, hogy megerősítse a lelkedet és helyre tegye az erkölcsi gondolkodásodat. Azt a gondolkodást, amelynek csak egy végkimenetele lehet, az Istened.
Mi áll valójában az Ísvara Pranidhána hátterében?
Sokan félreértik és félremagyarázzák az Ísvara pranidhánát, hiszen csak a szó szerinti jelentését nézik, s nem a mögöttes tartalmát. Ísvara pranidhána alatt az „Isten iránti odaadást” értjük:
- nem a bigott, hangzatos vallásosságot,
- nem az ájtatosságot,
- nem az Isten mögé elbújva megmagyarázott tetteinket,
- hanem a valódi alázatot és hitet.
Azt, hogy Istenről gondolkodunk és elmélkedünk, hogy szeretjük és odaadással vagyunk iránta, hogy őt szolgáljuk. Mint ahogy egy anya a gyermekét.
A szülő feltétel nélkül szereti, segíti, „szolgálja” a kisbabáját, és akkor sem fordul el tőle, ha később felcseperedve butaságokat csinál vagy rossz útra téved. Fel sem merül benne, hogy ne szeretné azért még a kisfiát vagy kislányát. A jógiknak ilyen Isten is: tudják,
- hogy mindennek ő a végső pontja,
- hogy amijük van, az az övé,
- hogy ahogyan cselekednek, azzal az Istennel való kapcsolatukat erősítik.
Ezért nincs bennük harag, gyűlölet, düh, akaratosság, csak tiszta alázat az élettel és Istennel szemben.
A lelkiismereted Isten hangja?
Ahhoz, hogy mi is elindulhassunk ezen az úton, meg kell keresnünk a bennünk lévő igazi valóságot. Azt a belső hangot, amely néha ordít, mégsem halljuk. Ha szeretnéd, hívhatod lelkiismeretnek, a belső énednek is, de tudd, hogy az ott a benned élő Isten, aki mindig szól, jelez, figyelmeztet, ha letértél a helyes útról.
Figyeld meg ma magad. Vizsgáld meg, mi hogyan hat rád, mire hogyan reagálsz. Fordulj egy kicsit befelé, és hidd el, megérzed azt, amiről most írtam.
Namaste
